Eredetileg a neve quintilis volt, merthogy a márciussal kezdődő régi római kalendáriumban ez az ötödik hónap volt, majd i.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak, Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
A 18. századi nyelvújítók elnevezése szerint a július: halászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának, nyárhónak, áldás havának is nevezi.

A július az aratás hónapja. Az aratás betakarításának sikerességét számos népszokás jellemzi.
Az aratást kalapemeléssel, imádsággal, fohászkodással kezdték. A munkálatokhoz szükséges eszközöket a templomkertben összegyűjtötték, ahol a pap megszentelte, majd az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek, s elkezdődött az aratás.
Az első és az utolsó learatott búzaszálaknak nagy jelentőséget tartottak, ha az elsőből készített kévéből ettek a baromfik, akkor attól egészségesek és termékeny lettek, ha pedig az arató a derekára kötötte, elűzte a fájdalmát, az utolsó kévéből aratókoszorút készítettek, amit a gazdának adtak váltság fejében, amit ő a mestergerendára akasztott (ebből a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetendők közé keverték tavasszal, hogy jó termés legyen), jelezve a munka végeztét.
Az aratókat elsőként meglátogató gazdát a learatott gabona szalmájával megkötözték, aki borral és pénzzel kiválthatta magát.
A legtöbb aratási szokás az aratás végéhez kapcsolódott. Egy talpalatnyi gabonát meghagytak aratatlanul, hogy jövőre is jó termésük legyen, és hogy jusson az ég madarainak is.
Aratási ünnepségeket is rendeztek, ahol az aratók aratással és búzával kapcsolatos dalokat énekeltek:
„Arass rózsám, arass, megadom a garast.
Ha én meg nem adom, megadja galambom.”

Júliusi jeles napok:

Július 2. - Sarlós Boldogasszony napja:

A 14. századtól a római katolikus egyház e napon emlékezik meg Szűz Máriáról, aki a Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatást.
Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója.
Magyarországon e nap az aratás kezdőnapja. A Sarlós Boldogasszony nap elnevezést azért kapta, mert régen az asszonyok az aratást sarlóval végezték.

Július 20. - Illés napja:

Ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok, ezért régen e napon munkatilalom volt, mert úgy hitték, hogy aki kint dolgozik a mezőn, abba belecsaphat a villám, a termést pedig jég éri.

Július 22. - Mária Magdolna napja:

A bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe, aki hajával Krisztus lábát törölgette, ezért régen szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy az még hosszabbra nőjön meg. Időjárásjósló hiedelem is kötődik ehhez a naphoz, úgy hitték, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, hisz Mária Magdolna siratja bűneit.       

Július 25. - Jakab napja:  

Az első vértanúhalált szenvedő apostol. Ő a búcsújárók, utasemberek, hajósok védőszentje. Jakab napra kellett learatni a zabot, mert ami kint hagynak az elvész. Az e napi időből jósoltak a várható téli időjárásra, volt olyan település ahol az északi szélből hideg telet jósoltak.

Július 26. - Anna napja:   

Szűz Mária édesanyjának ünnepe, aki a gazdasszonyok, a bányászok, a szabók, valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója.
Különösen a katolikus asszonyok, a meddő-, a terhes és szülő nők védőszentje, akik hozzá fohászkodtak pártfogásért. Eredete a középkorhoz kötődik, a keddi naphoz, több helyütt a meddő asszonyok e napon böjtöltek. Ha Anna napon jó idő van, megkezdték az annabab szedését, a kender nyűvését.