Az EU-nak nem áll szándékában betiltani az élelmiszereket. Csupán meg akarja nehezíteni, hogy hozzájuk jussunk. Mit fogsz tenni ez ellen?

2009 januárjában az Európai Unió Bizottsága egy indítvány kiadását tervezi a vitaminok és ásványi anyagok napi adagjának Maximális Megengedhető Szintjével (MPL) kapcsolatban. Ebben rögzítik, hogy legfeljebb mennyi vitamint és ásványi anyagot tartalmazhat a napi dózis. A javasolt legnagyobb mennyiség nincs arányban azokkal a veszélyekkel, amiket a vitaminok és ásványi anyagok hiánya okozhat. Például a béta-karotin ajánlott napi mennyisége 7mg, ami másfél sárgarépának felel meg. Ez a mennyiség nincs összhangban a mai ember tápanyag szükségletével, továbbá nem tükröz valós kockázati tényezőket. Néhány elkötelezett ember azzal a céllal fogott bele a Vitaminszabadság Projektbe, hogy felhívja az emberek figyelmét a témával kapcsolatosan, és hogy megtarthassuk az egészséghez való jogunkat.

Van véleményszabadság, sajtószabadság és vallásszabadság – vajon meddig lesz egészségszabadság?

Annyi alkoholt szabad fogyasztanunk, amennyit csak akarunk, annak ellenére, hogy tudományosan bizonyított: az alkohol káros. Annyit dohányozhatunk, amennyit akarunk, és bármikor bármennyi felesleges ételt tömhetünk magunkba. Az angolok azon törekvése, hogy betiltsák az azo-dye vegyületeket, megbukott. Pedig az azo-dye anyagoknak semmi haszna a fogyasztók számára, sőt, gyermekeknél valószínűleg hiperaktivitást és más problémákat okoz.

Az EU szabványai értelmében mindez teljesen rendben van. De ha olyan ételt szeretnénk fogyasztani, amiben több béta-karotin van, mint másfél sárgarépában, akkor azt már veszélyesnek titulálják és be akarják tiltani. Vagy vegyük például a paradiót: két paradió több szelént tartalmaz, mint amennyit az MPL megenged. Érdekes módon az allergizáló földimogyoró, a búzaliszt és a tejtermékek minden figyelmeztetés nélkül árusíthatók, annak ellenére, hogy a lakosság egyre növekvő hányadánál váltanak ki allergiás reakciót. Hol itt a logika? Választhatjuk azt, hogy megbetegszünk, de ha egészségesek akarunk maradni, Isten a táplálékunkon keresztül megvéd minket a betegségektől. Ki lesz a nyertes ebben a játszmában? Az utca embere csak veszíthet, nincs mit nyernie.

Még a rákkeltő cigarettát is szabad forgalmazni, persze csak a csomagolásán lévő figyelmeztetéssel együtt, de a megfelelő dózisú élelmet be akarják tiltani, mégpedig úgy, hogy drasztikusan csökkentik az egy tablettában fellelhető tápanyag mennyiségét.

Mire jó ez a negatív diszkrimináció? És hol van az a kutatás, ami világosan kimutatná a különböző élelmiszerek optimális dózisát és felhasználásuk felső limitjét? Ha a politikusok rossz határértékeket állapítanak meg, azzal megakadályoznak minket abban, hogy a szükséges táplálékokat magunkhoz vegyük. Ez a közegészségügyben súlyos következményekkel járhat.

2009-ben a gyógyszeripari nagyvállalatok engedélyezték, hogy a vény nélküli gyógyszereket az élelmiszer áruházaktól a benzinkutakig tulajdonképpen bárhol meg lehessen venni. Ezzel szemben a gyógyhatású élelmet drognak minősítik. Ha az indítványt elfogadják, az egészség szabadsága semmivé lesz. Attól kezdve nem vásárolhatunk megfelelő tápértékű élelmiszert – még az interneten keresztül sem. Nem nézhetjük végig, hogy elveszik tőlünk az egészséges élethez való jogot!

Ha megkérdezed az embereket, hogy mit tartanak a legfontosabbnak az életben, a többségük azt válaszolja: az egészséget. Milyen is az egészségi állapotunk? Érdekes ellentmondás, hogy az élettartam növekszik, de az egészséges emberek száma csökken, vagyis tovább élünk ugyan, de gyengélkedve és betegeskedve. Valóban így kell ennek lennie? Mi történik és mi várható a jövőben?

Mi most a helyzet?

Egyre több ember szenved krónikus betegségekben, amiket az orvosok meggyógyítani nem tudnak, csupán a tüneteket tudják enyhíteni gyógyszerek segítségével, amiknek jelentős mellékhatásaik vannak. A helyzet több okra is visszavezethető, de az egyik legfontosabb, amiről gyakran megfeledkeznek: az étrend, a táplálkozás.

Az elmúlt 100 évben kimerítették a termőföldeket, így tápanyagtartalmuk 75-85%-kal kevesebb:

Az élelmiszeripar tovább finomítja az élelmet, és ezzel még inkább csökkenti tápanyagtartalmát. Az élelmiszeripar továbbá hozzászoktatott minket ahhoz, hogy olyan termékeket kedveljünk és válasszunk, amik rengeteg cukrot, szénhidrátot, finomított zsiradékot és mindenféle adalékanyagot tartalmaznak.

A betegségek egyre gyakoribb előfordulásának egyik fő oka a hiányos táplálkozás és az adalékanyagok mérgező hatása. A hatóságok álláspontja szerint ételeink megengedett, nem káros mennyiségben tartalmaznak mesterséges anyagokat. Véleményük szerint változatos étkezéssel hozzájuthatunk a megfelelő tápanyagmennyiséghez. Kivételek ez alól olyan speciális csoportok, mint az idősek, a nem szoptatott csecsemők és egyes súlyos betegségben szenvedők emberek.

A szakhatóságok ráadásul azt állítják, hogy szükségtelen tartózkodnunk az átlagos, betegségeket okozó étrendtől. Azt javasolják, hogy az „ételpiramis” vagy a „tányér modell” szerint étkezzünk, hogy válasszuk a kulcslyuk szimbólummal ellátott termékeket, együnk tésztát, kerüljük a természetes zsiradékokat, mint például a vajat vagy a kókuszzsírt, és részesítsük előnyben a csökkentett zsírtartalmú termékeket, a finomított olajakat és a margarint.

A probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy nem leszünk egészségesebbek, sőt ellenkezőleg, az ilyen életmódtól csak megbetegszünk. Ennek a beigazolódását láthattuk az elmúlt 60 évben. Az eredmény: egyre jobban rá vagyunk kényszerülve az orvosi ellátásra és a gyógykezelésre. Ez egy világméretű kísérlet – katasztrofális következményekkel.

A hatóságok által promotált alacsony zsírtartalmú étkezés hozzájárul az elhízás és a cukorbetegség kialakulásához.

A D-vitamin napi ajánlott bevitelét (RDA - Recommended Daily Allowance) újraértékelték pl. az északi országokban élők esetében. Vagy például vegyük az Omega-3 zsírsavat, amiről kutatások mára bebizonyították, hogy sokkal fontosabb az egészség megőrzéséhez, mint azt eddig az orvostudomány gondolta.

Ami a táplálkozást és az ételeket illetően tegnap még veszélyes volt, ma már nem az. Mindez nem tudományos alapokon nyugszik, hanem a szakhatóságokat befolyásoló iparágak véleményén és mondvacsinált igazságán.

Az egészségi problémák egyik megoldása a természetesebb, lehetőség szerint bioélelmiszerekre való áttérés, hogy ne terheljük vegyszerekkel szervezetünket. Sajnos a hatóságok csak nagy ritkán javasolják tápanyagok hozzáadását mindennapi étrendünkhöz. Ez a néhány kivétel: vas a nőknek, folsav a terhesség idején és a liszt gazdagítása B-vitaminokkal. A szakhatóságok számára értelmetlenség pótolni az élelmiszerekből hiányzó anyagokat, és kielégíteni a különböző emberek különböző szükségleteit.

2008 májusában az újságok egy olyan tanulmányról cikkeztek, ami az antioxidánsok káros hatásaira figyelmeztet. Kutatásokra természetesen nagy szükség van, de ha a fogyasztók megfélemlítésére szolgál, az elfogadhatatlan. A meta-analízis nem a kutatás eredménye, hanem inkább különféle tanulmányok számítógépes áttekintéséhez hasonlítható. Az eredmények tehát tudományosabbak és megbízhatóbbak, mint a kutatáshoz felhasznált eredeti tanulmányok. Az újságcikk nem azokat a tanulmányokat vette számba, amik az antioxidánsok meta-analízisében szerepeltek. A kutatók különböző betegségekkel (beleértve a rákot is) és idős emberekkel végzett, 67 tanulmányt választottak ki, de nem vettek figyelembe 405 másik tanulmányt, amikben egyetlen résztvevő sem halt meg. Tehát amikor a cikk azt állítja, hogy az antioxidánsokat tartalmazó táplálék árthat, akkor ezt a kijelentést a valóság és a tanulmányok kiválasztásának függvényében kell látnunk, azaz: a cikkben szereplő tanulmányok résztvevői valószínűleg más okok, nem az antioxidánsok miatt haláloztak el.

Ideje, hogy tájékoztassuk a fogyasztókat, hogy a tudományt rossz célokra használják fel: becsapják és felesleges aggodalmat keltenek azokban az emberekben, akik jól érzik magukat, és akik nagy hasznát veszik az élelmiszereknek saját ellátásukban.

A hatóságok olyan alapon figyelmeztetnek az ételekre, hogy azok egyaránt lehetnek szükségtelenek és veszélyesek. Ez az ún. elővigyázatossági elv, vagyis hogy mindenáron védjük meg a vásárlót.

Gondoljuk csak át egy picit jobban...

Őszintén tegyük fel magunknak a kérdést: ismerünk olyanokat, akik tápanyag túladagolásban betegedtek meg vagy netán abba haltak bele? Hasonlítsuk össze ezt a számot azzal, akik allergiásak például a földimogyoróra, és ez okozta halálukat. Ennél is érdekesebb, ha megnézzük a közúti balesetek vagy a gyógyszeres kezelések okozta halálozások arányát. Ezek függvényében az élelmiszerek okozta halálozási ráta jelentéktelen. A tápanyagbevitel ilyen jelentős mértékű szabályozása egyszerűen nem arányos az esetleges kockázatokkal. Milyen egyéb érdekek állhatnak a háttérben?

Mért ne választhatnánk, hogy mit együnk? Hiszen vallás- és véleményszabadságban élünk. Az alapelv az, hogy bármit tehetünk, ha azzal nem károsítunk vagy rágalmazunk valakit. Ha az egészségünkről van szó, talán nincs jogunk eldönteni, hogy akarjuk megelőzni a betegségeket, vagy hogyan akarjuk, hogy minket és gyermekeinket kezeljenek?

Nyilvánvalóan jók és szükségesek az olyan szabályozások, amik betiltják az egyértelműen veszélyes eljárásokat és termékeket. De most olyan élelmektől akarnak eltiltani minket, amiknek óriási az egészségmegőrző potenciálja, és amik bizonyítottan biztonságosabbak, mint a nap mint nap fogyasztott élelmiszereink.

A saját egészségünkhöz való jogról van szó, azaz az egészség szabadságáról. Ha az EU-s étrend-kiegészítői irányelvhez 2009-ben hozzáadják az ún. MPL-t, akkor egyik európai uniós tagállamban és Interneten sem lehet majd megvásárolni a korábban hozzáférhető táplálékokat. Ezt akarjuk, vagy hajlandók vagyunk kiállni a jogainkért?