Születéskor testünknek több mint 70%-a, felnőtt korban több mint 60%-a vízből áll. Ebből a szempontból jelentős, hogy milyen a víz minősége, amit megiszunk, és amivel testünk vegyi tartalmának oly magas százalékát tápláljuk és pótoljuk. Manapság a „tudomány” az ivóvizet és az ipari vizet egy edénybe tölti, és addig keveri, amíg mindenki úgy nem gondolja, hogy ami neki a vezetékből kifolyik, azt élvezettel és károsodás nélkül magához veheti.
Azt, hogy ez nem így van, bizonyítják a napjainkban egyre gyakrabban kirobbanó „vízbotrányok”. Már 1965-ben Louis Claud Vincent francia hidrológus megállapította, hogy az ivóvíz kémiai tulajdonságai és az adott város megbetegedési és halálozási adatai között szoros összefüggés áll fenn. A tudós szerint az élet igazi forrása az a víz, amelyben kevés az ásványi anyag, kevéssé oxidálódott és ellenállása legalább 6000 ohm. A legtöbb ásványvíz tehát ezek szerint nem alkalmas a hosszú távú fogyasztásra.

A víz legfontosabb feladatai:
A sejtek helyes ozmotikus nyomásának megőrzése és a teljes anyagcsere működésének fenntartása, az ember számára hasznos anyagok szállítása és a test által nem hasznosítható káros anyagok illetve salakok (bomlástermékek, méreganyagok stb.) elszállítása. A víznek nem az a feladata (illetve csak kevésbé), hogy a testet ásványi anyagokkal és nyomelemekkel lássa el.
Minden, amit az ember megeszik és megiszik, a „betegségének” alapvető okozója. Az egészséges táplálkozás segítségével és ide tartozik az is, amit megiszunk, az ember megőrizheti egészségét, illetve egészségessé válhat, az egészségtelen táplálkozás azonban beteggé teszi az embert. Jelentős szerepe van, a víznek, amely tiszta víz, nem tea, tej és nem ásványvíz. Minden embernek meg kellene innia 2-3 liter vizet ahhoz, hogy egészséges maradjon, vagy egészséges legyen. Nem mindegy, hogy milyen az ivóvizünk minősége.
A nagyon sok ásványi anyag káros, mert olyan ásványi anyagokat szállítanak a test számára, amelyekre annak nincs szüksége, és amelyeket nem akar megtartani. A túlzott mértékű ásványi sók bevitele szervezetünkbe gyorsítja az öregedést. Ezért komoly különbséget kell tennünk a szerves és a szervetlen ásványi anyagok között. A szervetlen ásványi anyagok károsak, mert lerakódnak szervezetünkben. Szervezetünk számára csak a szerves, pl. aminosavakon megkötött ásványi anyagok hasznosak. Az utóbbi években növekvő ásványvíz fogyasztása egyértelműen korrelál a vérkeringési zavarok növekedésével. Egyre gyakoribbak a vérnyomás problémák, a szívinfarktus és az agyvérzés. A túlzott mennyiségű ásványi anyag épp úgy eldugaszolja testünk közlekedési úthálózatát, mint a túl sok autó a városi közlekedést. Korábban jobb volt a helyzet, amikor az általános sózás nem volt olyan jellemző. Ma már a helyzet megköveteli, hogy igyunk bőven tiszta vizet.
A víz 100-200 évvel ezelőtt közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas volt, de a környezeti beavatkozások miatt erősen szennyezetté vált. Sajnos a szervezet nem tud alkalmazkodni a szennyeződésekhez, ezért klórozzák a vizet. A víz nehézfém és klór tartalma miatt jelentős károsodás léphet fel az élő szervezetben. A klórozás következtében a legfontosabb dolog hiányzik a vízből, amelyet biztosítania kell számunkra, a mágneses erő. A klór hatására a jótékony mikroorganizmusok (hasznos bélflóra) is elpusztulnak, melyeknek jelentős szerepük van az anyagcserében és a vitaminok termelésében. A klór az érfalakon kocsonyás réteget képez, melynek köszönhető a szív- és érrendszeri betegségek jelentős része. A jótékony mikroorganizmusok elpusztulásának következtében a szervezet védekező képessége csökken, és fogékonnyá válhat minden egyéb betegségre. A klór a szervezetben kloridvinilre és kloridbenzoátra (ezek adják a víz rossz szagát és ízét) bomlik szét, melyek közismerten rákkeltőek. Ezek az anyagok továbbá a nitritek, nitrátok megkötik a vérben levő hemoglobint, melyek az oxigént szállítják.
Habár a kezelt víz, ami nekünk a csapból kifolyik, már nem tartalmaz élő baktériumokat, de vírusokat igen. A vírusok a baktérium tetemekből származnak. Annak a víznek, amelyet megiszunk, protonokat és elektronokat kell biztosítaniuk számunkra. Ha nem tartalmazza ezeket, akkor kivonja a testből a protonokat és az elektronokat, ami idővel a testet fáradttá és beteggé teszi. Az ivóvíznek többek közt az a feladata, hogy oldószerként funkcionáljon, ezt azonban csak akkor teheti, ha tiszta, vagyis ha még az ivás előtt nem túl sok anyag oldódik fel benne. Az ivóvízben (vezetékes vízben) azonban gyakran olyan anyagok oldódnak fel, amelyek már kis adagban is rendkívül mérgezőek, és amelyek jelenlétéről gyakran egyáltalán nem is tudunk.
Az újságokból olvashatjuk, hogy a különböző nagyvárosok vize gyakran a megengedett értéknél nagyobb mértékben tartalmaz nitrogén vegyületeket. Azért nem iszunk eleget, mert amit iszunk, az nem esik jól. Szervezetünk okos, tudja, hogy olyasmi folyik a csapból, amely nem hasznos működésének, ezért gyakran becsapjuk magunkat és ízesített, színezett folyadékokat választunk, amitől még szomjasabbak leszünk. A vezetékes víz rossz íze miatt az emberek többsége ásványvizet iszik. Ennek az íze ugyan jobb, de nátriumot és sok más szervetlen sót tartalmaz, amelyeket az emberek egészségesként magasztalnak, így olyan ásványi anyagok kerülnek ellenőrizetlenül a szervezetbe, amelyek alapul szolgálhatnak betegség kialakulásához.
A helyzet parancsolóan megköveteli, hogy végre meg tanuljuk az ivóvizet a legértékesebbnek tartani.

Dr. Szoboszlai Andrea